Törzsstabilizálás
Izmaink elsődleges szerepe a végtagok mozgatása, de vannak stabilizáló izmok, melyek a törzs stabilizálását végzik. Miközben mozgató izmaink mozgatják végtagjainkat, stabilizáló izmainknak a legideálisabb helyzetben kell tartaniuk medencénket, törzsünket. Ezen stabilizáló izmok megfelelő funkciója a gerinc védelme mellett alapvető fontosságú minden végtagi mozgáshoz.
Civilizált életmódunkból adódóan jellemző a napi több órás ülő vagy gerincünket egy irányban megterhelő egyéb munkavégzés, mozgásszegény életmód. Ennek hatására bizonyos izmaink megrövidülnek, feszessé válnak, mások megnyúlnak és legyengülnek. Emiatt figyelhető meg egy kedvezőtlen „ördögi kör”, melynek következtében testtartásunk még hanyagabb lesz, hátunk fájdalmassá válik, medencénk helyzete is megváltozhat. Az izombalance megszűnésével gyengülnek a stabilizáló izmok, gyakran a mozgató izmok veszik át szerepüket, ami fájdalmakhoz, sérülésekhez, ízületi túlterheléshez vezet. Izmok díszfunkciója miatt izületi problémák is kialakulhatnak a gerincen belül, rossz mechanikai erőbehatások károsítják azokat.
Gyakran összekeverjük a törzs stabilizációját a törzsizmok dinamikus működését végző izmok erősítésével. A kettő nem ugyanaz, más izomzatot jelenet és nem helyettesíthetők egymással.
A törzs esetében kétféle stabilizációról beszélhetünk:
-
Lumbo-pelvicus, azaz medence-ágyéki gerinc stabilizáció: ide tartoznak a külső és belső ferde hasizmok (m. obliquus externus et internus), az oldalt található, az a ló bordát és a derékcsigolyákat a medence lapáttal összekötő m. quadratus lumborum, rekeszizom (diaphragma), a medence belső izmai.
-
Intervertebralis, azaz csigolyák közötti stabilizáció, amit a gerinc mellett futó kisebb izmok, a multifidus izmok és a haránt hasizom (m. transversus abdominis) alkotják.
Ezek együttesen adják a törzs stabilizációját statikus helyzetben. Dinamikus mozgások esetében már bekapcsolódnak az ismert nagy izmok: egyenes hasizom (m. rectus abdominis), széles hátizom (m. latissimus dorsi), nagy farizom (m. gluteus maximus).
Gerincünk védelme érdekében mind a statikus stabilizációban szerepet játszó izmokat, mind a dinamikus mozgásban résztvevőket egyaránt dolgoztatni kell. Azonban nem csak ezen izmok erősítése a cél, hanem működésük összehangolása is, hogy a törzsünk, végtagjaink minden helyzetben és mozdulatnál biztos legyen. A gyakorlatokban nagy szerepet kapnak az instabil eszközök, hiszen a mozgó felszín pontosan azokat a stabilizáló izmokat aktivizálja, melyeket egyébként célzottan nagyon nehéz működésbe hozni.
A törzsstabilitás fejlesztésének a jelentőségét egyre jobban felismerik, helye van az élsportban, a rehabilitációban és fittnesz termek életében is.
